A tanszék története

A Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék, korábbi elnevezéseivel Központi Magyar Nyelvi Lektorátus, illetve  Magyar Nyelvi Lektorátus  2012-ben volt  60 éves. Ehhez az évszámhoz azonban egy nagyon fontos kiegészítést kell fűznünk, jelesül azt, hogy történetének kezdetét akár 220 évvel korábbra is tehetjük. Az 1790/91-es nyelvtörvény eredményeképpen megszületett, 1792. március 12-én kelt XVI. törvénycikkben ugyanis a következőket olvashatjuk:

„ Ő szent felsége biztosítja a hű karokat és rendeket, hogy semmiféle ügyre nézve nem fogja idegen nyelv használatát behozni: hogy azonban a magyar anyanyelv inkább elterjedjen és kiműveltessék, a gimnáziumokban, az akadémiákban és a magyar egyetemen a magyar nyelv és stílus számára külön tanárt fognak kinevezni, hogy azoknak, akik ezt a nyelvet nem tudják, és meg akarják tanulni, vagy pedig ezt a nyelvet valamennyire már ismerik, és magukat benne tökéletesíteni akarják, alkalmuk legyen bármely irányban kívánságuk teljesedésére”.

E törvénynek köszönhetően jött létre még ebben az évben egy, a magyar nyelvet és stílust kezdő és középhaladó szinten oktató „szék”, melynek első tanára Vályi András volt. Nem minden alap nélkül állíthatjuk tehát, hogy a későbbiekben tekintélyes nyelvészeti tanszékké alakuló katedra a magyart idegen nyelvként tanító sejtecskéből jött létre.

 

A 60 év története 

A kezdetek: 19521957.

A Központ Magyar Nyelvi Lektorátus megalakulásának éve, 1952 büszkélkedésre nem sok okot adó időszak része. Az ország túl van az 1947-48-as kommunista fordulaton. A kedvezőtlen nemzetközi hidegháborús légkörben a magyar kultúrpolitika a tudomány, az oktatás területén is érvényesíti a szovjet direktívákat: a korábbi értékes kapcsolatokat semmisnek nyilvánítja, s mindent a proletár internacionalizmus elvárásainak rendel alá, aminek következtében szinte teljesen összeomlik az addig virágzó külföldi magyar nyelvi és hungarológiai képzés. Az átalakított ösztöndíjrendszer erősen megváltoztatja a diákok addigi összetételét is: az ötvenes évek elején nem a nyelvünk és kultúránk iránt különös érdeklődést mutatók nyerik el az itt tanulás lehetőségét, hanem zömében a küldő országok hivatalai által kijelöltek.

A hozzánk kerültek számára alapítják meg 1952-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Központi Magyar Nyelvi Lektorátust, melynek feladata a magyarul nem tudó leendő egyetemisták intenzív magyar nyelvi felkészítése lesz.

1957−70-es évek vége: a magyar szaknyelvoktatás irányításának időszaka

A szocialista ösztöndíj-rendszer kiszélesítésével a Magyar Nyelvi Lektorátus már nem tudta ellátni a feladatát, ezért 1957-ben megalapították a Külföldi Ösztöndíjasok Egyetemi Előkészítőjét, későbbi nevén a Nemzetközi Előkészítő Intézetet (a NEI-t). A lektorátusnak ettől fogva − az ELTE-n tanuló külföldiek nyelvoktatása mellett − a felsőfokú tanintézmények hallgatóinak szaknyelvi oktatását kellett irányítania, illetve a magyar nyelvi szigorlatokat kellett lebonyolítania.

Eltekintve a lektorátus megalapításának politikai miliőjétől, s attól a ténytől, hogy (ma már irigylésre méltóan) bőkezű pazarlás folyt a pénzzel és a tanulási lehetőségekkel, voltak kedvező folyományai is az új rendszernek: minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy mind az ELTE-n, mind a NEI-ben  minden eddiginél nagyobb lehetőség nyílt  a magyar mint idegen nyelv oktatásának legújabb kori tudatos fejlesztésére. Az állami támogatás, a hallgatói utánpótlás biztosítva volt, az internacionális teendők egyre növekedtek (mindig akadt egy-egy imperializmus ellen harcoló fejlődő afrikai, ázsiai ország), következésképpen százával ontották egyetemeink a laoszi, vietnámi, afrikai és a különböző arab országokból való diplomás orvosokat, mérnököket. A lektorátus a ráosztott munkából adódóan a szaknyelvoktatás terén szerzett felbecsülhetetlen tapasztalatokat. Ne feledjük, a Magyarországon  töltött 5-6 év után olyan diplomások hagyták el az országot, akiknek szakmai anyanyelve a magyar lett! S mivel életük legérzékenyebb időszakát töltötték nálunk, nem hagyható figyelmen kívül másodlagos szocializációjuk sem: ez alatt az idő alatt nemcsak megismerték a kultúránkat, de a gyakorlatban el is sajátították a közösségünk által megkövetelt kulturális tudás nagy részét: szokásainkat, normáinkat, világlátásunk fő elemeit stb.

A lektorátus  szaknyelvoktatásban betöltött szerepét az alábbi táblázatban összegyűjtött jegyzetek bizonyítják.

A lektorátus oktatói, külsős munkatársai által írt szaknyelvi jegyzetek

szerző/szerzők a jegyzet címe megjelenés adatai
Dr.Bánhidi Zoltán Az orvosi nyelv Tankönyvkiadó, 1962.
Dr.Bánhidi Zoltán A magyar orvostudomány köréből Tankönyvkiadó, 1967.
Dr. Bencsáth Aladárné – Dr. Kálmán Mária  Magyar nyelv az agrártudományi, kertészeti, erdészeti egyetemek és felsőfokú tanintézetek külföldi hallgatói részére  Tankönyvkiadó, 1971? 
Dr. Jónás Frigyes  Stílusművelés Tankönyvkiadó, 1980.
Eszterág Albert Nyelvtani gyakorlatok és szövegeka pedagógiai  intézetekben tanuló hallgatók számára

 

Tankönyvkiadó, 1989.
Hegedűs Rita−Kálmán Péter−Szili Katalin Magyar Nyelv I.Bölcsészkari jegyzet Tankönyvkiadó, 1990.
Hegedűs Rita Magyar Nyelv II.Bölcsészkari jegyzet Tankönyvkiadó, 1994.

 A magyar mint idegen nyelv tanári szak létrehozása – dr. Éder Zoltán lektorátusvezetői időszaka (1980−1997)

A diákok egyre növekvő számával, illetve a további szaknyelvi specializáció igényével magyarázható, hogy egyes tudományterületek leváltak a Magyar Nyelvi Lektorátusról: előbb 1970-ben alakult meg az akkori Budapesti Műszaki Egyetem Nyelvi Intézetén belül a Magyar Nyelvi Csoport, majd 1989-ben a Közgazdasági Egyetem Nyelvi Intézetében hoztak létre hasonló céllal oktatóközösséget. E folyamatnak lényegében a rendszerváltozás s a szocialista ösztöndíjrendszer összeomlása vetett véget.

A hirtelen jött feladatvesztés  azért nem okozott visszaesést a lektorátus életében, mert figyelmét, energiáit akkor már nagyrészt az új kihívás, a magyar mint idegen nyelv tanári szak kötötte le, ami 1982-ben indult posztgraduális formában. Az első évfolyamot a lektorátus három tanársegédje, Kálmán Péter, Hegedűs Rita, Szili Katalin alkották.

A koncepció kidolgozójának, a szak megteremtőjének dr. Éder Zoltánt tekinthetjük. Éder Zoltán lektorátusvezetői kinevezése 1980-ban a lehető legszerencsésebb megoldásnak bizonyult. Személyében egyfelől közismerten szenvedélyes filológus, Babits-kutató és nyelvész, a Nyelvtudományi Intézet munkatársa, másfelől kellő módszertani tapasztalatokkal bíró szakember, az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium legendás olasztanára, volt nápolyi magyar lektor került a lektorátus élére. Határozott kézzel, a jövőbeni terveket, mindenekelőtt a szak megteremtését szem előtt tartva alakította ki a lektorátus új személyi összetételét.

Ha meg akarjuk jelölni a szak életre hívását segítő tényezőket, a 80-as években a MID oktatásában bekövetkezett szemléletváltást is figyelembe kell vennünk. A 80-as évek közepe-vége az önmeghatározás, az alkalmazott nyelvészetbe való integrálódás  időszaka a terület számára. Az ugyanis, hogy létezik egy diszciplína, amelynek az anyanyelv idegen ajkúaknak való tanítása a feladata, s amely mind tárgyát, mind megközelítésmódját, mind módszertanát tekintve különbözik az anyanyelvoktatástól, de az idegennyelv-oktatástól is, ekkortájt mondatik ki egyértelműen. A MID elismertetésében fontos szerepet játszott a 2012-ben elhunyt Szépe György professzor, akinek tekintélye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szakma bebocsátást nyert a nyelvészet, alkalmazott nyelvészet köreibe. Ekkor jelenhettek meg elsőként MID tárgyú dolgozatok a Magyar Nyelvőrben, elsősorban Szende Tamás szerkesztőnek köszönhetően. A szak megteremtése az ELTE-n nemcsak annak az alapigazságnak megerősítése volt tehát, hogy az idegen ajkúakat erre képzett szaktanároknak kell tanítaniuk, de a diszciplína tudományos rangra emelése is.

Éder Zoltán nevéhez köthető a szak komplex, a magyar nyelvészetet, a MID grammatikáját, a diszciplináris és a hungarológiai tárgyakat magába foglaló tantárgyi  alapstruktúrájának kialakítása. Emellett hangsúlyt fektetett arra is, hogy legyenek a szakmát tudományos igénnyel művelők, akik nemcsak a MID-et, de akár a magyar nyelvtudományt, az összevető nyelvészetet, hungarológiát is gazdagítják kutatásaikkal.

1994-ben minőségváltozás következik be a szak életében, ugyanis munkáját nappali (B) szak-ként folytathatja. E képzésmódot szigorúan magyar szakos hallgatók választhatják, mégpedig az első nyelvészeti szigorlatuk után. Ekkorra elmondható, hogy a szak tulajdonképpen eléri a megalapításakor kitűzött célokat: a lektori helyeken, nyelviskolákban elvárt kívánalom lesz a magyar mint idegen nyelv diploma.

A magyar mint idegen nyelv tanári szak a Bologna-rendszerben

A szak megerősödését, életképességét bizonyítja, hogy 1999−2006 között a kreditrendszerű képzésben is talpon tudott maradni, sőt a nyelvoktatás igényeinek inkább megfelelő s a tudományos fejlődést tükröző tantárgyakat (pragmatika, interkulturális nyelvészet, funkcionális nyelvészet) jelentetett meg a tanegység-kínálatában. Az új szakmai koncepciót már dr. Szili Katalin dolgozta ki, aki 1997-ben vette át Éder Zoltán munkáját, s azóta is vezeti az oktatási egységet. Az utóbbi évek meghatározó történéseit a következőkben foglalhatjuk össze.

Az MA szintű képzés megindulása a 2010/11. tanévtől

Majdnem három évtizedes oktatási tapasztalatainak köszönhetően a szak elsőként esett át az országban az MA-s akkreditációs folyamaton, s joggal mondhatjuk, hogy igen népszerű a másodikként választható szakok között. A szakmai-tudományos elismerés jeleképpen 2011-ben elnyeri a tanszéki rangot, tehát új elnevezése Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék.

 

A  magyar mint idegen nyelv szak felvételének előzményei:

a) A bemenethez feltétel nélkül elfogadott alapszakok: legalább 50 kredites szakterületi ismeretek modul elsajátítása a következő alapképzési szakok valamelyikén: magyar, bármely idegen nyelv, történelem, néprajz vagy kulturális antropológia.

b) A magyar mint idegen nyelv tanára szakképzettség a már meglévő magyartanár, történelemtanár, illetve bármely idegennyelv-tanár szakképzettséggel társítható.

c) A magyar mint idegen nyelv szak felvételének feltétele bármely élő idegen nyelvből tett felsőfokú, C típusú államilag  elismert nyelvvizsga.

 

A Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék jelenlegi feladatai:

oktatási tevékenység

– MÖB ösztöndíjjal érkező részképzős hallgatók magyar nyelvi oktatása

– a magyar mint idegen nyelv MA szak óráinak ellátása

– a magyar mint idegen nyelv minor szak óráinak ellátása

– a hungarológia diszciplináris szak magyar mint idegen nyelv leágazását választó hallgatók óráinak ellátása

szervezési tevékenység

– az ELTE-n tanuló Erasmus-hallgatók magyar nyelvi képzésének szervezése, szakmai irányítása

– az ELTE nyelvi, magyarságtudományi nyári egyetemének szakmai irányítása

 

Diákjainkról – lehetőségeikről az egyetemi évek alatt és a diploma megszerzése után

A tanszék kezdetektől fogva nagy gondot fordít arra, hogy diákjai ne csak magas szakmai képzésben részesüljenek, de jól is érezzék magukat a képzés ideje alatt. Minden évben többször szervezünk közös programokat, melyeknek célja az, hogy megismerjük egymást, összekovácsolódjunk. A nyári egyetem munkájába ugyancsak bevonjuk őket. A külföldi diákokkal eltöltött közös idő során hasznos szakmai, kulturális tapasztalatokat szerezhetnek.

A „magyar mint idegen nyelv tanára” cím megszerzése után eséllyel pályázhatnak a lektori állásokra, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy jelenleg is többen dolgoznak közülük külföldön  (Japánban, Poznanban, Párizsban, Ljubljanában, Mariborban stb.). Ezen kívül nyelviskolákban, az emigráns gyermekeket oktató intézményekben, a kéttannyelvű kínai-magyar iskolában, a Balassi Bálint Intézetben tanítanak volt hallgatóink.

 

Erasmus-kapcsolatok

A szakot végzőket  szívesen látják  a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem Finnugor Intézetében, amely oktatóhely egyben hivatalos gyakorlóhelyünk, de van szerződésünk a poznani Adam Miczkiewicz Egyetem Magyar Tanszékével, illetve a párizsi Paris 3 magyar szakcsoportjával.

 

Összeállította: Szili Katalin