A Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék, korábbi elnevezéseivel Központi Magyar Nyelvi Lektorátus, illetve  Magyar Nyelvi Lektorátus  2012-ben volt  60 éves. Ehhez az évszámhoz azonban egy nagyon fontos kiegészítést kell fűznünk, jelesül azt, hogy történetének kezdetét akár 220 évvel korábbra is tehetjük. Az 1790/91-es nyelvtörvény eredményeképpen megszületett, 1792. március 12-én kelt XVI. törvénycikkben ugyanis a következőket olvashatjuk:

„ Ő szent felsége biztosítja a hű karokat és rendeket, hogy semmiféle ügyre nézve nem fogja idegen nyelv használatát behozni: hogy azonban a magyar anyanyelv inkább elterjedjen és kiműveltessék, a gimnáziumokban, az akadémiákban és a magyar egyetemen a magyar nyelv és stílus számára külön tanárt fognak kinevezni, hogy azoknak, akik ezt a nyelvet nem tudják, és meg akarják tanulni, vagy pedig ezt a nyelvet valamennyire már ismerik, és magukat benne tökéletesíteni akarják, alkalmuk legyen bármely irányban kívánságuk teljesedésére”.

E törvénynek köszönhetően jött létre még ebben az évben egy, a magyar nyelvet és stílust kezdő és középhaladó szinten oktató „szék”, melynek első tanára Vályi András volt. Nem minden alap nélkül állíthatjuk tehát, hogy a későbbiekben tekintélyes nyelvészeti tanszékké alakuló katedra a magyart idegen nyelvként tanító sejtecskéből jött létre.

A 60 év története 

A kezdetek: 1952−1957.

A Központ Magyar Nyelvi Lektorátus megalakulásának éve, 1952 büszkélkedésre nem sok okot adó időszak része. Az ország túl van az 1947-48-as kommunista fordulaton. A kedvezőtlen nemzetközi hidegháborús légkörben a magyar kultúrpolitika a tudomány, az oktatás területén is érvényesíti a szovjet direktívákat: a korábbi értékes kapcsolatokat semmisnek nyilvánítja, s mindent a proletár internacionalizmus elvárásainak rendel alá, aminek következtében szinte teljesen összeomlik az addig virágzó külföldi magyar nyelvi és hungarológiai képzés. Az átalakított ösztöndíjrendszer erősen megváltoztatja a diákok addigi összetételét is: az ötvenes évek elején nem a nyelvünk és kultúránk iránt különös érdeklődést mutatók nyerik el az itt tanulás lehetőségét, hanem zömében a küldő országok hivatalai által kijelöltek.

A hozzánk kerültek számára alapítják meg 1952-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Központi Magyar Nyelvi Lektorátust, melynek feladata a magyarul nem tudó leendő egyetemisták intenzív magyar nyelvi felkészítése lesz.

1957−70-es évek vége: a magyar szaknyelvoktatás irányításának időszaka

A szocialista ösztöndíj-rendszer kiszélesítésével a Magyar Nyelvi Lektorátus már nem tudta ellátni a feladatát, ezért 1957-ben megalapították a Külföldi Ösztöndíjasok Egyetemi Előkészítőjét, későbbi nevén a Nemzetközi Előkészítő Intézetet (a NEI-t). A lektorátusnak ettől fogva − az ELTE-n tanuló külföldiek nyelvoktatása mellett − a felsőfokú tanintézmények hallgatóinak szaknyelvi oktatását kellett irányítania, illetve a magyar nyelvi szigorlatokat kellett lebonyolítania.

Eltekintve a lektorátus megalapításának politikai miliőjétől, s attól a ténytől, hogy (ma már irigylésre méltóan) bőkezű pazarlás folyt a pénzzel és a tanulási lehetőségekkel, voltak kedvező folyományai is az új rendszernek: minden túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy mind az ELTE-n, mind a NEI-ben  minden eddiginél nagyobb lehetőség nyílt  a magyar mint idegen nyelv oktatásának legújabb kori tudatos fejlesztésére. Az állami támogatás, a hallgatói utánpótlás biztosítva volt, az internacionális teendők egyre növekedtek (mindig akadt egy-egy imperializmus ellen harcoló fejlődő afrikai, ázsiai ország), következésképpen százával ontották egyetemeink a laoszi, vietnámi, afrikai és a különböző arab országokból való diplomás orvosokat, mérnököket. A lektorátus a ráosztott munkából adódóan a szaknyelvoktatás terén szerzett felbecsülhetetlen tapasztalatokat. Ne feledjük, a Magyarországon  töltött 5-6 év után olyan diplomások hagyták el az országot, akiknek szakmai anyanyelve a magyar lett! S mivel életük legérzékenyebb időszakát töltötték nálunk, nem hagyható figyelmen kívül másodlagos szocializációjuk sem: ez alatt az idő alatt nemcsak megismerték a kultúránkat, de a gyakorlatban el is sajátították a közösségünk által megkövetelt kulturális tudás nagy részét: szokásainkat, normáinkat, világlátásunk fő elemeit stb.

A lektorátus  szaknyelvoktatásban betöltött szerepét az alábbi táblázatban összegyűjtött jegyzetek bizonyítják.

A lektorátus oktatói, külsős munkatársai által írt szaknyelvi jegyzetek

 A magyar mint idegen nyelv tanári szak létrehozása – dr. Éder Zoltán lektorátusvezetői időszaka (1980−1997)

A diákok egyre növekvő számával, illetve a további szaknyelvi specializáció igényével magyarázható, hogy egyes tudományterületek leváltak a Magyar Nyelvi Lektorátusról: előbb 1970-ben alakult meg az akkori Budapesti Műszaki Egyetem Nyelvi Intézetén belül a Magyar Nyelvi Csoport, majd 1989-ben a Közgazdasági Egyetem Nyelvi Intézetében hoztak létre hasonló céllal oktatóközösséget. E folyamatnak lényegében a rendszerváltozás s a szocialista ösztöndíjrendszer összeomlása vetett véget.

A hirtelen jött feladatvesztés  azért nem okozott visszaesést a lektorátus életében, mert figyelmét, energiáit akkor már nagyrészt az új kihívás, a magyar mint idegen nyelv tanári szak kötötte le, ami 1982-ben indult posztgraduális formában. Az első évfolyamot a lektorátus három tanársegédje, Kálmán Péter, Hegedűs Rita, Szili Katalin alkották.

A koncepció kidolgozójának, a szak megteremtőjének dr. Éder Zoltánt tekinthetjük. Éder Zoltán lektorátusvezetői kinevezése 1980-ban a lehető legszerencsésebb megoldásnak bizonyult. Személyében egyfelől közismerten szenvedélyes filológus, Babits-kutató és nyelvész, a Nyelvtudományi Intézet munkatársa, másfelől kellő módszertani tapasztalatokkal bíró szakember, az újpesti Könyves Kálmán Gimnázium legendás olasztanára, volt nápolyi magyar lektor került a lektorátus élére. Határozott kézzel, a jövőbeni terveket, mindenekelőtt a szak megteremtését szem előtt tartva alakította ki a lektorátus új személyi összetételét.

Ha meg akarjuk jelölni a szak életre hívását segítő tényezőket, a 80-as években a MID oktatásában bekövetkezett szemléletváltást is figyelembe kell vennünk. A 80-as évek közepe-vége az önmeghatározás, az alkalmazott nyelvészetbe való integrálódás  időszaka a terület számára. Az ugyanis, hogy létezik egy diszciplína, amelynek az anyanyelv idegen ajkúaknak való tanítása a feladata, s amely mind tárgyát, mind megközelítésmódját, mind módszertanát tekintve különbözik az anyanyelvoktatástól, de az idegennyelv-oktatástól is, ekkortájt mondatik ki egyértelműen. A MID elismertetésében fontos szerepet játszott a 2012-ben elhunyt Szépe György professzor, akinek tekintélye nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szakma bebocsátást nyert a nyelvészet, alkalmazott nyelvészet köreibe. Ekkor jelenhettek meg elsőként MID tárgyú dolgozatok a Magyar Nyelvőrben, elsősorban Szende Tamás szerkesztőnek köszönhetően. A szak megteremtése az ELTE-n nemcsak annak az alapigazságnak megerősítése volt tehát, hogy az idegen ajkúakat erre képzett szaktanároknak kell tanítaniuk, de a diszciplína tudományos rangra emelése is.

Éder Zoltán nevéhez köthető a szak komplex, a magyar nyelvészetet, a MID grammatikáját, a diszciplináris és a hungarológiai tárgyakat magába foglaló tantárgyi  alapstruktúrájának kialakítása. Emellett hangsúlyt fektetett arra is, hogy legyenek a szakmát tudományos igénnyel művelők, akik nemcsak a MID-et, de akár a magyar nyelvtudományt, az összevető nyelvészetet, hungarológiát is gazdagítják kutatásaikkal.

1994-ben minőségváltozás következik be a szak életében, ugyanis munkáját nappali (B) szak-ként folytathatja. E képzésmódot szigorúan magyar szakos hallgatók választhatják, mégpedig az első nyelvészeti szigorlatuk után. Ekkorra elmondható, hogy a szak tulajdonképpen eléri a megalapításakor kitűzött célokat: a lektori helyeken, nyelviskolákban elvárt kívánalom lesz a magyar mint idegen nyelv diploma.

A magyar mint idegen nyelv tanári szak a Bologna-rendszerben

A szak megerősödését, életképességét bizonyítja, hogy 1999−2006 között a kreditrendszerű képzésben is talpon tudott maradni, sőt a nyelvoktatás igényeinek inkább megfelelő s a tudományos fejlődést tükröző tantárgyakat (pragmatika, interkulturális nyelvészet, funkcionális nyelvészet) jelentetett meg a tanegység-kínálatában. Az új szakmai koncepciót már dr. Szili Katalin dolgozta ki, aki 1997-ben vette át Éder Zoltán munkáját, s azóta is vezeti az oktatási egységet. Az utóbbi évek meghatározó történéseit a következőkben foglalhatjuk össze.

Az MA szintű képzés megindulása a 2010/11. tanévtől

Majdnem három évtizedes oktatási tapasztalatainak köszönhetően a szak elsőként esett át az országban az MA-s akkreditációs folyamaton, s joggal mondhatjuk, hogy igen népszerű a másodikként választható szakok között. A szakmai-tudományos elismerés jeleképpen 2011-ben elnyeri a tanszéki rangot, tehát új elnevezése Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék.

A  magyar mint idegen nyelv szak felvételének előzményei:

a) A bemenethez feltétel nélkül elfogadott alapszakok: legalább 50 kredites szakterületi ismeretek modul elsajátítása a következő alapképzési szakok valamelyikén: magyar, bármely idegen nyelv, történelem, néprajz vagy kulturális antropológia.

b) A magyar mint idegen nyelv tanára szakképzettség a már meglévő magyartanár, történelemtanár, illetve bármely idegennyelv-tanár szakképzettséggel társítható.

c) A magyar mint idegen nyelv szak felvételének feltétele bármely élő idegen nyelvből tett felsőfokú, C típusú államilag  elismert nyelvvizsga.

A Magyar mint Idegen Nyelv Tanszék jelenlegi feladatai:

oktatási tevékenység

– MÖB ösztöndíjjal érkező részképzős hallgatók magyar nyelvi oktatása

– a magyar mint idegen nyelv MA szak óráinak ellátása

– a magyar mint idegen nyelv minor szak óráinak ellátása

– a hungarológia diszciplináris szak magyar mint idegen nyelv leágazását választó hallgatók óráinak ellátása

szervezési tevékenység

– az ELTE-n tanuló Erasmus-hallgatók magyar nyelvi képzésének szervezése, szakmai irányítása

– az ELTE nyelvi, magyarságtudományi nyári egyetemének szakmai irányítása

Diákjainkról – lehetőségeikről az egyetemi évek alatt és a diploma megszerzése után

A tanszék kezdetektől fogva nagy gondot fordít arra, hogy diákjai ne csak magas szakmai képzésben részesüljenek, de jól is érezzék magukat a képzés ideje alatt. Minden évben többször szervezünk közös programokat, melyeknek célja az, hogy megismerjük egymást, összekovácsolódjunk. A nyári egyetem munkájába ugyancsak bevonjuk őket. A külföldi diákokkal eltöltött közös idő során hasznos szakmai, kulturális tapasztalatokat szerezhetnek.

A „magyar mint idegen nyelv tanára” cím megszerzése után eséllyel pályázhatnak a lektori állásokra, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy jelenleg is többen dolgoznak közülük külföldön  (Japánban, Poznanban, Párizsban, Ljubljanában, Mariborban stb.). Ezen kívül nyelviskolákban, az emigráns gyermekeket oktató intézményekben, a kéttannyelvű kínai-magyar iskolában, a Balassi Bálint Intézetben tanítanak volt hallgatóink.

Erasmus-kapcsolatok

A szakot végzőket  szívesen látják  a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem Finnugor Intézetében, amely oktatóhely egyben hivatalos gyakorlóhelyünk, de van szerződésünk a poznani Adam Miczkiewicz Egyetem Magyar Tanszékével, illetve a párizsi Paris 3 magyar szakcsoportjával.

Összeállította: Szili Katalin